2015-2017 - Vasvári

Útirány: KÖRÖSFŐ – KALOTASZEG (2016.06.29 - 07.03)

Megtartva az évek során kialakult hagyományt, a Vasvári Pál Polgári Egyesület 2016-ban is közösségteremtő kirándulásra hívta tagjait, ezúttal újból a határon túlra, az erdélyi Körösfőre.
Sokak számára köztudott, hogy az Egyesület alapításához döntően a körösfői kapcsolatok, különösen Péntek László alpolgármester – egyben megszállott Vasvári-kutató – tevékenysége és személye járult hozzá. Péntek "Pici" Laci az évek során fogalommá vált sokak számára, így örömmel vették tagjaink, hogy újból lehetőségük adódott felkeresni Körösfőt, valamint a település környékének nevezetességeit és részt venni a 2016. évi Körösfői Vasvári Napok rendezvényein. Körösfőn minden évben, Vasvári Pál halálának évfordulóján megemlékezésre kerül sor számos résztvevővel, köztük a Vasvárihoz kötődő települések és egyesületek delegációival. Egyesületünk minden évben részt vesz a rendezvényeken, ebből kétévente közel 50-50 fős buszos csapattal.

Mint minden alkalommal, most is kora reggel indultunk, három helyről „begyűjtve” az álmos utazókat. Budapestet elhagyva, a keleti útirány felvétele után előkerült a már megszokott pálinkás butykos, amelyet Bauer Ferenc társelnök – az út szervezője – vitt körbe, s egyetlen cseppet sem mellétöltve „porciózta ki” az adagokat (azért repeta is jutott a szomjasabbaknak).Dél körül lépte át a csoport a határt, s rögtön el is kezdődött a program. Nagyváraddal ismerkedtek, ahol hivatásos helyi magyar idegenvezető mutatta meg a történelmi emlékhelyeket (különös élményt jelentett a Bazilika kincstár megtekintése), de szabad program keretében lehetőség adódott egy kötetlen sétára is a város főterén. Persze voltak néhányan, akik a tikkasztó melegben inkább egy-egy korsó sörrel hűsöltek egy ernyő alatt a sétáló utcában - séta helyett!
Estére érkezett meg Körösfőre a már kissé fáradt csapat, s a szállás elfoglalása után bizony jól esett a finom vacsora, a helyiek által csak Kuruc fogadóként emlegetett panzióban.

Csütörtökön Kolozsvár volt az úti cél, ahol felkerestük Mátyás király szülőházát, a Szent Mihály - templomot és természetesen ellátogattunk a Házsongárdi temetőbe is. Sokan már többször jártak a „kincses” városban, de idegenvezetőnk, egy helyi történelem tanár kitett magáért: mindent megmutatott, amit a városban látni kellett, s mindenről sok mindent el is mesélt. A programot egy ebédszünettel szakította meg, a helyiek körében is népszerű Agape önkiszolgáló étterembe kalauzolta el a „megéhült” társaságot.
Vacsorára Körösfőn Péntek Karcsi és családja várta házánál, terített asztallal és zenészekkel a Vasvári „félszázadnyi” legénységet, s bizony jól esett a sertéssült az egy-két kupica körösfői szilvapálinka után. Természetesen a szokásos születésnapi köszöntés sem maradhatott el, a pezsgő és a torta után pedig a zenészek húzták a talp alá valót, míg csak ki nem dőlt a jókedvű társaság.

Pénteken aztán nehezen ébredtek az „esti legények”, de mese nem volt: ami be lett tervezve, annak meg kell valósulnia. Szerencsére nem hőségben, gyalogos városnézéssel kezdődött a program, hanem a föld mélyébe, a tordai sóbányába „ereszkedett le” a csapat, megcsodálva futurisztikus kialakítását, s kipróbálva az alján található tavon való csónakozást is. Azonban a tordai hasadék sem maradhatott ki a programból, majd Torockó a Székelykővel, unitárius templomával és jellegzetes házaival – nem véletlenül kapta meg az Europa Nostra-díjat.

Természetesen a Vasvári Nap szombati rendezvényei jelentették a csúcspontot az út során: a 12. században épült magyargyerőmonostori erődtemplom megtekintése, majd a koszorúzással egybekötött megemlékezés a Bélesi víztározónál, a csatatér színhelyén, ahol feltehetőleg Vasvári és bajtársai alusszák örök álmukat. A természet mintha éreztetni akarta volna, mit élhettek át a 48-as szabadcsapat tagjai: óriási záporral áztatta a megemlékezőket, csúszóssá téve a vízpartot és az oda vezető utat is.
Ezt követően Körösfőn a református templomban ökumenikus istentiszteletre, majd a kopjafánál megemlékező ünnepségre került sor. Itt adták át a két Vasvári Díjat, majd a delegációk és a helyiek megkoszorúzták a Vasvári kopjafát. A közös vacsora után közel száz fővel, égő fáklyával vonultunk a közeli Malom dombhoz, ahol hatalmas tábortűz mellett kulturális műsor és utcabál várta a résztvevőket. Jó hangulatban, sok beszélgetéssel és ismerkedéssel telt el a nap, amelynek résztvevőit Vasvári szellemisége kötötte össze.

Egyszer minden elmúlik, így vasárnap a reggeli után felkerekedett a már kissé fáradt társaság, hogy útba ejtse Sebesvár romjait, megmászva a hozzá vezető kissé emelkedő utat. A tervbe vett csucsai megállót, a Boncza kastélyban az Ady kiállítás megtekintését az égiek sajnos megakadályozták: olyan özönvizet küldtek a tájra, hogy kiszállni a buszból istenkísértés lett volna (erről a velünk tartó motorkerékpáros házaspár többet tudna mesélni!).
Fáradtan, de élményekkel telve, új ismeretségeket és barátságokat kötve, Vasvári Pál szellemiségét átélve és megőrizve érkezett meg késő este Pestszentlőrincre – Pestszentimrére a közösséggé formálódott Vasvári „szabad csapat”.

Ezúttal támogatást is kapott az Egyesület az úthoz, pályázat révén 250 ezer forintot az utazási költségekre, így öt napos kirándulásunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzeti Együttműködési Alap és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő támogatásával valósult meg.

FOTÓGALÉRIA