Azt is mondhatnánk, hogy mostani klubesténk megszervezésének az ihletője a farsang volt, a nagy betűs FARSANG, hiszen időpontjaként február 14-e került kiválasztásra. A farsang közepe, mert – amint a népszokás szerint közismert – a farsang kezdete vízkereszt napja (január 6.), a vége pedig a nagyböjt kezdete. Az időponthoz illő vendégeink is megjöttek: a mohácsi busók, akik a hagyományos busó öltözetben mutatták be a sokácok fennmaradt népszokását.
A klubest a pestszentimrei Kastély Sörözőben került megrendezésre, de a busók előadása a söröző előtt az udvarban zajlott, már esti megvilágításban (így talán még félelmetesebbek voltak) – a bajai halászlé és a gulyásleves ínycsiklandó illata mellett, melyek bográcsban főttek az udvaron.
A klubtagok nagy örömmel és vidáman bújtak össze a beöltözött busókkal, miközben kattogtak a fényképezőgépek: egyik-másik vakuval, de vaku nélkül is – mondván, így hangulatosabb lesz a felvétel.
A program aztán a söröző kellemes melegében az asztaloknál és a táncplaccon folytatódott – egyre emelkedettebb hangulatban. Előkerültek a maszkok, az álarc-szemüvegek, a különböző jelmezek és ezekkel riogattuk egymást…, farsang van! A hangulatot nagy mértékben növelte, hogy jóformán nem is tudtuk (csak sejtettük), hogy kivel is beszélünk.
Kell ennél több? Lehet, hogy talán már ennyi is elég lett volna, de hála Bauer Ferenc társelnökünknek, bizony következtek még az “ízfokozók” is – a szó szoros értelmében.
A Magic Duó kellemes slágerei mellett hamarosan tálalásra került kinek-kinek a „szíve választottja”: a bajai halászlé vagy a marhagulyás. Megismerhettük Bauer Feri főzőtudományát, hiszen mindkét fogást ő készítette hatalmas bográcsokban…
Azután már csak az volt a gond, hogy a csípősséget egy kis folyadékkal valahogy „kezelni” kellett, de ez is hamar megoldódott: korsókban hozták a frissen csapolt sört (autóval érkezetteknek az üdítőt, szódavizet, feketekávét, stb.). A zene pedig átalakult: talp alá való lett belőle, régi slágerekkel mixelve. A beöltözések pedig folytatódtak: parókák, álarcok, kalapok, szemüvegek és hát tánc, tánc tánc – óriási hangulatban.
Az est fénypontja a beöltözöttek jelmezversenye volt sok-sok résztvevővel. Demokratikus “népszavazással” választottuk meg a helyezetteket, így természetesen a győztest is. Hogy ki lett az? Nem áruljuk el a vezeték nevét, csak a keresztnevét. Úgy volt beöltözve, hogy nem is ismertük meg – tökéletes jelmezben volt a mi Imrénk.
