Már jó ideje terveztük, hogy a Vasvári Pál Polgári Egyesület tagjaival ellátogatunk Kiskőrösre, hogy megtapasztaljuk, szülővárosa miként ápolja a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjének, az 1823. január 1-én született Petőfi Sándornak az emlékét.
Számunkra már azért is fontos volt e látogatás, mert köztudott, hogy az 1848-as forradalom győzelmében a két ifjú, Petőfi és Vasvári összefogása és lelkesedése döntő jelentőséggel bírt. Sorsuk is hasonlóan alakult, 1849 nyarán Erdélyben, a szabadságharc során vesztették életüket.
Petőfi szülőháza udvarán gyűltünk össze, s két csoportra osztva, helyi muzeológusok kíséretével indult a program. Élmény volt látni a szépen berendezett szülőházat, a szobát, ahol a költő Petrovics Sándor néven világra jött, s hallgatni kísérőnk lelkes szavait, aki részletekbe menően beszélt a költő családjáról, gyermekkoráról, végigvezetve a társaságot a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum helyiségein.
Következő állomásunk a 2016-ban megnyílt János vitéz Látogatóközpont volt, ahol megelevenedtek Petőfi híres költeményének színterei, alakjai és cselekménye. A multimédiás kiállítás egy labirintus útvonalon, 14 interaktív termen keresztül vezeti végig a látogatókat János vitéz történetén. Élmény volt bejárni a költemény helyszíneit, élvezve a különleges megoldásokat, fény- és hanghatásokat, a versbe foglalt mese átélését!
Programunk végeztével, a közeli kávézóban elfogyasztott kávé és sütemény után egy teljesen más jellegű hely irányába vettük utunkat, Hajósra, a világ legnagyobb pincefalujába, melyet a törökök kiűzése után a betelepített svábok építettek szőlőskertjeikbe. Megcsodáltuk a rengetek felújított pincét, melyből közel 1200 sorakozik egymás mellett.
Egy rövidebb séta után a pincesoron értük el célállomásunkat, a Kovács Borház környezetbe illő épületét. A szívélyes fogadtatás és az első pohár bor kóstolása után a pincelátogatás következett. A hatalmas hordók közt, melyeket lehet, hogy a János vitéz óriásai hagytak itt, kóstoltuk meg a pincészet következő borát. Majd már kellően megéhezve folytatódott a program a Borház éttermében egy igazi hajósi marhapörkölttel – természetesen nokedlivel -, közbe iktatva egy-egy kis szünetet az újabb borok ízleléséhez.
Ránk is esteledett, ideje volt szedni a sátorfánkat, élvezetekkel teli nap után jó hangulatban intettünk búcsút vendéglátóinknak, megígérve, hogy jó hírüket visszük, s hamarosan újból visszatérünk.
