2017. február 14-én
Azt is mondhatnánk, hogy a mostani klubesténk megszervezésének az ihletője a farsang volt, a nagy betűs Farsang, hiszen időpontjául február tizennegyedike került megválasztásra. A farsang közepe, mert – amint a népszokás szerint közismert – a farsang kezdete vízkereszt napja (január 6.), a vége pedig a nagyböjt kezdete. Az időponthoz nagyszerűen illő vendégeink voltak: a mohácsi busók, akik a hagyományos busó öltözetben bemutatták a sokácok fennmaradt népszokását.
A klubest a pestszentimrei Kastély Sörözőben került megrendezésre, de a busók előadása a söröző előtti szabadban zajlott 17 óra 30-kor már “esti” körülmények között – kellemes halászlé és gulyásleves illatok mellett, mert az udvaron bográcsban készültek a vacsora finomságai. A klubtagok nagy örömmel, vidám jó kedvvel és szeretettel bújtak össze a beöltözött busókkal és ilyenkor kattogtak a fényképezőgépek: egyik-másik vakuval, de vaku nélkül is – mondván így hangulatosabb lesz a felvétel.
Így indult ez a klubest a szabadban – a busókkal. Azután folytatódott a söröző kellemes melegében az asztaloknál és a tánc-placcon – egyre emelkedettebb hangulatban. A hangulatot nagy mértékben növelte, hogy jóformán nem is tudtuk (csak sejtettük), hogy kivel is beszélünk. Előkerültek a maszkok, az álarc-szemüvegek, a különböző jelmezek és ezekkel riogattuk egymást…, farsang van! Kell ennél több? Lehet, hogy talán már ennyi is elég lett volna, de hála Bauer Ferenc társelnökünknek, bizony következtek még az “ízfokozók”.
Szinte a szó szoros értelmében. Megszólalt a Magic Duó nagyszerű hallgatókkal és hamarosan tálalásra került kinek-kinek szíve választottja: vagy a bajai halászlé, vagy a marhagulyás. Megismerhettük Bauer Feri főzőtudományát, mindkét fogást ő készítette hatalmas bográcsokban…
Azután már csak az volt a gond, hogy “a hal inni kívánt”, akárcsak a gulyásleves, de hamarosan kiderült, ez a gond csak átmeneti, mert hozták a sört, (vagy gépkocsival érkezetteknek az üdítőt, szódavizet, feketekávét, stb.). A zene pedig átalakult: talp alá való lett belőle, régi slágerekkel mixelve. A beöltözések pedig folytatódtak: parókák, álarcok, kalapok, szemüvegek és hát tánc, tánc tánc – óriási hangulattal. Az est fénypontja a beöltözöttek jelmezversenye volt sok-sok indulóval és demokratikus “népszavazással” választottuk meg a helyezetteket és az elsőt is, természetesen. Hogy ki lett a győztes? Nem árulom el a vezeték nevét, csak a keresztnevét. Úgy volt beöltözve, hogy nem is ismertük őt meg – tökéletes jelmezben volt a mi Imrénk.
